Üdv!

Megragadnám az alkalmat a bemutatkozásomra. Marci vagyok. Kollégiumban lakom lassan egy egész éve, itt fenn nagy Budapesten. Igen, "vidékről" jöttem. Nem, nem tartom magam "vidékinek". Tudom, hogy a csirke zacskóban terem, tudom hogy a tej a dobozban keletkezik és azt is tudom, hogy a Cola egészséges. Tudom hogy a tévé a legjobb dolog a világon, és hogy mozogni teljesen feleslege. Tudom hogy olvasni nem érdemes, mert minek, ma már mindent megfilmesítenek. Tudom, hogy menő a kefehaj és a szolis srácok, tudom hogy a minél kevesebb IQ mindennél vonzóbb, pláne plasztikkal és műkörömmel. Tudom hogy mindent meg kell adni az új iphone-ért és tudom hogy ha tényleg így gondolkodsz, néha megrökönyödsz majd az írásaimon.

Koleszos vagyok, vízforralóban főzöm a virslit, és a legnagyobb harcok a kajáért folynak a szobákban. A visszaváltós üvegektől van teli a szekrény. És van hogy galambot kergetünk, hátha este galamb becsináltat ehetünk. Van hogy sáskát nevelünk a szobába. És van hogy mindenki megőrül amikor vasárnap reggel hatkor egy átmulatott este után, bevérzett szemekkel hazatévedve a Jóbarátok ébresztője bömböl, mert nincs kivel beszélgetni.Van hogy a pizzás doboz kirepül az ablakon, és van hogy a mosatlan alól kukucskálsz ki mikor valaki benyit a szobába. Van hogy minden csupa csillámpor, és olyan a hely mintha felrobban volna egy korrektebb buzibár.Van hogy egy szobába belépve azt látja az ember hogy a bentlakók közül egy veri a fejét a falba, a másik fejen próbál állni a forgós széken, a harmadik pedig épp a földről eszi a spagettit.

Ez a blog történeteket fog elmesélni. Megtörtént dolgokat. Vagy csak épp a napi hülyeségeimet. Ez a blog arról fog szólni, hogyan is élünk 336-an négy emeleten. Hogy bírjuk elviselni a szobatársakat és néha magunkat. Arról fog szólni, milyen elveszett az ember a vizsgaidőszak bajosabb napjain, 1-2 óra alvásokkal, és teljes önkontroll hiánnyal. 

Ez a blog, a Pesten Innen, Budán Túl.